ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Jött egy fájás és még egy a fenébe. De hát még csak a negyedik hónapban vagyok.
Ez meg mi? És megint.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
- Zayn gyere gyorsan!!!!!!!!
- Mi a baj?
- Nagyon fáj a hasam.
- Deee.. Még csak a ..
- Tudom de vigyél már be a kórházba mert itt halok meg!!
- Jó gyere
- Nagyon fáááj!!
Nagyon hosszú időnek tűnt amíg beértünk a kórházba. Pedig csak negyed óra volt. Nagyon féltem hogy lessz valami baja a kicsinek. Végre bevittek egy kórterembe. Zayn is bejött.
Az orvos vizsgálgatott de én már alig bírtam a fájdalmakkal. Ekkor elájultam.
Zayn pedig teljesen kiakadt és kiabálni kezdett az orvossal. Ő pedig hívott egy biztonsági őrt és kivitette Zaynt a teremből. Engem pedig betoltak egy műtőbe.
Mikor felébredtem egy szobában feküdtem ott volt Zayn is és könnyezett.
- Mi a baj?
- A kicsi.
- Mi van vele? Mondd már!!
- Elvetéltél a baba sajnos meghalt.
- Hogy mi? Ez nem lehet.
Zokogni kezdtem. Ez nem lehet igaz. Most mi lesz? Én ezt nem bírom ki. Meghalt a gyerekem.
- Ma már hazamehetünk.
- Meddig voltam altatva?
- 2 napig
- Ohh, Most mi lesz?
- Hazaviszlek, aztán majd lehet még gyerekünk idővel.
- De akkor is meghalt a gyerekünk.
- Tudom, kicsim.
- összepakolok és mehetünk
- Jó
Hirtelen akartam felállni és összeestem, bevertem a fejem és elájultam. Zayn hívta az orvos és megint bevittek egy műtőbe. Megint felébredtem.
- Mi történt?
- Összeestél és bevered a fejed.- mondta Zayn.
- ooohh
- Ezúttal én pakolok.
- Jó
Zayn összepakolt és hazamentünk. Mindenki a kórházban és az utcán furán néztek rám.
Nem értettem ekkor Zayn elmondta, hogy már tudják hogy egy pár vagyunk.
Nagyon szarul voltam, nem is foglalkoztam az emberekkel.
Mikor hazaértünk. Bementem a nappaliba Harry ott volt. Köszönt.
- Szia hogy vagy?
- Szarul
- Sajnálom
- Én is
Ezek után bementem a szobánkba és lefeküdtem már este volt de előtte persze lefürödtem.
Zayn is odabújt mellém és átölelt. Így aludtunk reggelig.
